La nave di Rasmussen – poesia di Aprily

Áprily Lajos: La nave di Rasmussen
(Rasmussen hajója)

Sfidando la morte, affronta ostinato
la bufera dalla forza d’acciaio,
pensando al porto pieno di fiori:
lo salutavano mille fazzoletti.

Sa che questa volta non c’è scampo,
da questo viaggio non c’è ritorno,
il suo corpo sarà imprigionato
dalla vittoriosa catena di ghiaccio.

Sto sulla nave di Rasmussen
sul ponte esposto al temporale,
e, come Childe Harold, mando sulla riva
il mio canto che la notte inaugura.

Ogni tanto guardo ,
era bella la vita? Non lo so.
Si rincorrono giganti di nebbia
dietro di me sulla buia via.

Manderei nella notte un grido
ma non arriva alcun’eco,
Nella solitudine, come fantasma,
scivola la nave corazzata.

Nel porto bianco dove attracca
non c’è fiore, non c’è donna,
sotto di noi il ghiaccio
scricchiola all’infinito.

Sul mio cuore un ricordo
del Sud schizza indeciso,
al polo Nord mi aspetta
qualcuno con bandiera nera.

Note: Rasmussen: esploratore ed etnologo danese, studiò la vita degli eschimesi, organizzò diverse spedizioni sul territorio artico, era il primo a passare attraverso il passaggio Nord-Ovest.

Rasmussen hajója

Páncél szügyét a fergetegnek
halálra-szánt daccal szegi.
Virágos kikötőre gondol:
ezer kendő intett neki.

Jól tudja, egyszer nincs menekvés,
az útnak vissza-útja nincs.
Örök zátonyra fogja testét
a diadalmas jégbilincs.

Megyek a Rasmussen hajóján,
zivataros fedélzeten,
s mint Childe Harold, a partra küldöm
jóéjt kívánó énekem.

Olykor keresve visszanézek:
szép volt az élet? Nem tudom.
Köd-óriások kergetőznek
mögöttem a sötét úton.

Kiáltanék az éjszakába,
kiáltásomra nincs “hahó”.
Kísértetes magányosságba
siklik a páncélos hajó.

Ahol kiköt, fehér öbölben
virág és asszony nem terem.
A jég zengése zúg alattunk,
a jég zengése végtelen.

Szívem fölött egy déli emlék
tévedt sugara átoson.
Lengő fekete lobogóval
Valaki vár a póluson.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
spacer

Leave a reply