altri traduttori

La preghiera di Giona – poesia di Babits

(Jónás imája)

Ormai mi abbandonano le parole,
o sono diventato io come
un fiume straripante,
senza argini e senza méta,
tante vecchie inutili parole
trascino con me,
come porta il torrente
i pali arginanti e le dighe
con sè, errante.
Magari desse il Signore
al mio ruscello un letto
per portarmi sicuramente
verso il mare,
magari mettesse lui
la rima pronta alle mie poesie,
e la Bibbia sulla mensola
la mia metrica sia.

Perchè io Giona,
il suo pigro servo,
prima nascosto,
poi Giona nella balena
che scese nell’oscurità sorda
e rovente non per tre giorni,
ma per tre mesi, tre anni o secoli,
prima di sparire per sempre
nella bocca di una balena
eterna, ancora più sorda,
possa trovare la voce vecchia,
mettere le mie parole
in fila impeccabile,
come Lui mi suggerisce,
e possa parlare senza paura,
se mi permette la debole gola,
e non mi stanchi mai fino a sera,
o finchè le autorità del cielo
o di Ninive mi permetteranno
di parlare e non morire.

Babits Mihály
Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
(1939)

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
spacer
spacer
spacer

La nave di Rasmussen – poesia di Aprily

Áprily Lajos: La nave di Rasmussen
(Rasmussen hajója)

Sfidando la morte, affronta ostinato
la bufera dalla forza d’acciaio,
pensando al porto pieno di fiori:
lo salutavano mille fazzoletti.

Sa che questa volta non c’è scampo,
da questo viaggio non c’è ritorno,
il suo corpo sarà imprigionato
dalla vittoriosa catena di ghiaccio.

Sto sulla nave di Rasmussen
sul ponte esposto al temporale,
e, come Childe Harold, mando sulla riva
il mio canto che la notte inaugura.

Ogni tanto guardo ,
era bella la vita? Non lo so.
Si rincorrono giganti di nebbia
dietro di me sulla buia via.

Manderei nella notte un grido
ma non arriva alcun’eco,
Nella solitudine, come fantasma,
scivola la nave corazzata.

Nel porto bianco dove attracca
non c’è fiore, non c’è donna,
sotto di noi il ghiaccio
scricchiola all’infinito.

Sul mio cuore un ricordo
del Sud schizza indeciso,
al polo Nord mi aspetta
qualcuno con bandiera nera.

Note: Rasmussen: esploratore ed etnologo danese, studiò la vita degli eschimesi, organizzò diverse spedizioni sul territorio artico, era il primo a passare attraverso il passaggio Nord-Ovest.

Rasmussen hajója

Páncél szügyét a fergetegnek
halálra-szánt daccal szegi.
Virágos kikötőre gondol:
ezer kendő intett neki.

Jól tudja, egyszer nincs menekvés,
az útnak vissza-útja nincs.
Örök zátonyra fogja testét
a diadalmas jégbilincs.

Megyek a Rasmussen hajóján,
zivataros fedélzeten,
s mint Childe Harold, a partra küldöm
jóéjt kívánó énekem.

Olykor keresve visszanézek:
szép volt az élet? Nem tudom.
Köd-óriások kergetőznek
mögöttem a sötét úton.

Kiáltanék az éjszakába,
kiáltásomra nincs “hahó”.
Kísértetes magányosságba
siklik a páncélos hajó.

Ahol kiköt, fehér öbölben
virág és asszony nem terem.
A jég zengése zúg alattunk,
a jég zengése végtelen.

Szívem fölött egy déli emlék
tévedt sugara átoson.
Lengő fekete lobogóval
Valaki vár a póluson.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
spacer

Il Natale in Ungheria – tradizioni natalizie

Il Natale in Ungheria – usi e costumi ieri ed oggi

In Ungheria anticamente si mescolavano le tradizioni pagane con le feste natalizie cristiane, in parte furono poi represse dalla Chiesa. Le usanze popolari variavano da una regione all’altra.
Questo solo è un piccolo assaggio dalla tradizione natalizia ungherese.

Avvento

la ghirlanda dell’Avvento

In Ungheria l’albero di Natale viene addobbato solo alla Vigilia di Natale. Durante l’Avvento, come preparazione a Natale, si usano le ghirlande. L’usanza proviene dai tedeschi protestanti, (prima volta fu usato nel 1860 a Berlino in un orfanotrofio), poi si è diffusa anche tra i cattolici. Le ghirlande sono preparate in genere con ramoscelli di pino montate su una corona di filo di ferro. Ponendola in orizzontale sulla tavola, si applicano quattro candele (rappresentanti delle 4 domeniche che precedono Natale) in modo simmetrico. Ogni domenica si accende una nuova candela.
Le candele possono essere colorate: tre candele sono di color viola (richiamando così al pentimento dei peccati e alla conversione), mentre l’ultimo è rossa, in segno della gioia, che il Salvatore è ormai vicino. Secondo un’altra tradizione ogni candela rappresenta un angelo, che scende sulla Terra nelle quattro domeniche: il primo, vestito in blu, si avvicina alla gente ancora troppo impegnata nella vita quotidiana; il secondo, vestito in rosso, porta una coppa da riempire con l’amore che trova nei cuori umani; il terzo, vestito in bianco, con un raggio di sole tocca gli uomini diffondendo l’amore; l’ultimo, vestito in viola ha in mano una lira e canta della pace, risvegliando anche i semi nascosti nella terra.

6 dicembre – Babbo Natale

6 dicembre: La festa di S.Nicola – Szent Miklós napja – Mikulás
Babbo Natale – Santa Claus

I bambini ricevono dolci in regalo per S. Nicola – Mikulas
S.Nicola – in ungherese: Miklós, da cui viene il nome Mikulás, inteso come Babbo Natale.

Oggi: Al contrario delle tradizioni anglosassoni, Mikulás non viene a Natale, ma il giorno del suo onomastico e porta solo dolci (impacchettati in una bustina rossa) ai bambini buoni e fraschette dorate ai cattivi (naturalmente ogni bambino riceve i dolci, e le fraschette solo per scherzo). In questo senso somiglia alla Befana italiana.

Prima: Nella tradizione popolare la figura di Mikulás in parte si lega al vescovo generoso, in parte veste i panni di un giudice che interroga e punisce.
– Giovani con il viso annerito di carbone giravano e mettevano paura ai bambini.
– Un’uomo vestito da Mikulás accompagnato da un’altro vestito da diavolo girava il paese. Quest’ultimo aveva una frusta in mano con cui minacciava i bambini.
– Secondo un’altra usanza medioevale un uomo vestito da vescovo con la sua corte circolavano in paese, mettendo sotto esame i bambini, premiandoli o punendoli. Le ragazze invece si dovevano confessare se avevano un’amante.

13 dicembre: S.Lucia – Szent Luca napja – Luca nap

La sedia di Luca per vedere le streghe

Prima della riforma del calendario il giorno di solstizio coincideva con il giorno di S.Lucia, in ungherese Luca (pronuncia: Luza). L’oscurità e il numero 13 sono associati ai spiriti maligni, così anche alle streghe.
Gruppi di bambini giravano il paese recitando magie per favorire la fertilità (umana e del bestiame, specialmente delle galline). Le donne non potevano lavorare per motivi spuperstiziosi.
I giovani giravano mascherati in bianche lenzuole, muti, per non farsi riconoscere, controllando che le donne rispettassero il divieto. Altri facevano scherzi grossi (per esempio smontare due portoni e scambiarli, oppure smontare un carro e rimontarlo di nuovo sul tetto della casa,…)
Le ragazze in età da maritare si predicevano il futuro: i nomi dei candidati come fidanzati furono scritte su strisce di carta, di cui si formavano delle palline da cuocere in acqua come se fossero degli gnocchi. La prima pallina da venire in superficie prediceva il nome del futuro sposo.
La sedia di Luca. Si usava costruire una sedia cominciando in questo giorno fino a Natale, secondo precise regole (per esempio da nove diversi tipi di legno). Si riteneva che, salendo su questa sedia durante la messa di mezzanotte di Natale, si poteva rilevare la presenze di una strega. In qualche zona si usava cucire una camicia, per lo stesso scopo.

24-26 dicembre Natale – Karácsony

confetti da appendere all’albero di Natale

Oggi: Similmente ad altri paesi europei, si usa di addobbare l’albero di Natale, ma solo alla Vigilia (e non prima). Oltre agli addobbi conosciuti in Italia, si usano anche dei dolcetti (szaloncukor) a forma ovale, impacchettati in carta lucente. Il loro ripieno può essere di marzapane, gelèe, ecc. Inoltre si usano anche dei cioccolatini che rappresentano simboli natalizi (Babbo Natale, campanello, ecc.), e anche anelli di meringhe come decorazioni. L’albero viene addobbato dai genitori, mentre i bambini sono tenuti lontani, per esempio assistono alle recite natalizie in chiesa oppure sono mandati nella loro stanza. Il suono di un campanellino segnala ai bambini che Bambin Gesù è arrivato. Seguono le preghiere, i canti, gli auguri e poi si aprono i regali (che non vengono attribuiti a Babbo Natale, ma al bambino Gesù). Dopo la cena la famiglia trascorre il tempo insieme, a mezzanotte si va alla messa.

Menu natalizio

Beigli, dolce a forma di strudel, farcito con crema di noci o di papaveri

(Borleves) Vin brulè in cui vengono mischiati velocemente dei tuorli d’uovo sbattuti a schiuma con lo zucchero;

– carpa impanata, con insalata russa* (*da noi si chiama insalata francese);

– beigli (vedi foto): il dolce tipico di Natale: è una specie di strudel (ma con pasta frolla, oppure lievitata), farcito con una crema di noce oppure di papavero, a cui vengono aggiunti miele, zucchero, marmellata, chiodi di garofano e cannella;

– un dolce chiamato Gerbaud: strati di pasta frolla vengono farciti con marmellata di albicocche e noce, dopo cottura tutto viene ricoperto di cioccolato.

Durante le feste natalizie si usa anche cucinare altri piatti come: zuppa di pesce, pesce in gelatina, arrosto di oca o di anatra, tacchino ripieno, cavolo ripieno, dolci ricoperti con miele o semi di papavero, ecc. Tradizionalmente durante la Vigilia non si mangia carne.

Recita natalizia – Betlehemes játék

Il presepe portatile

Una volta: Tradizione popolare: si doveva stare a casa, evitare di cucire, chiedere o dare in prestito. Alla cena della vigilia si usava una bella tovaglia ricamata e riservata per questa festa. Al pane, alla mela e alla noce si legavano usanze superstiziose. (Il pane doveva essere intero, perché ci fosse sulla tavola tutto l’anno futuro; la mela era divisa in quanti erano in famiglia per tenerla unita; la noce, se sana prediceva una ottima salute, se bacata, malattie.)

I giovani circolavano il paese cantando e facendo gli auguri, per cui in genere venivano premiati. Nello stesso modo, gruppi di bambini andavano per le case del vicinato e in cambio del canto e degli auguri ricevevano mele, noci, pane dolce.

La recita natalizia, di origine religiosa, veniva preparata con cura. I partecipanti, in genere vestiti da pastori oppure da re magi giravano il paese portando con loro un presepe (in genere una scatola di legno, che si apriva davanti), recitando gli eventi della notte di Natale. Certe volte si usavano i burattini.

La tradizione detta regölés ha origini antichissime, in parte corrisponde alla figura del menestrello medioevale; la parola potrebbe aver origine latina (regus). D’altro canto, è molto probabile l’origine antica, pagana, dagli sciamani che recitavano dei versi magici entrando in trance. I gruppi che andavano da una casa all’altra, recitavano lunghi canti composti in questo modo: richiesta di permesso – saluto – interpretazione delle leggende magiare (in particolare il cervo magico, che veniva impersonato da uno dei recitanti) – auguri – alle giovani da sposare si abbinavano i fidanzati – richiesta di un dono.

Il prete mandava delle ostie alle case che venivano consumate come primo pasto della cena della Vigilia, con miele oppure con aglio.
Alla messa di mezzanotte ci si portava la sedia o la camicia iniziata a preparare dal giorno di S.Lucia.
Oggi: In tempi moderni la recita natalizia si svolge nelle parrocchie, con la partecipazione di bambini che danno vita ai vari personaggi della nascita di Gesù.
(Note di copyright: immagini prese dal web. In caso di un eventuale uso improprio si prega di contattarmi.)

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
spacer

Illyés-féle interjú – Nomen est omen

2012 februárjában a MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Illyés Gyula Archívuma, nevezetesen Tüskés Anna, interjút készített velem, az Illyés Gyula fordításommal kapcsolatban. Itt közlöm:

Hogyan került kapcsolatba Illyés életművével, mikor olvasott először Illyést, honnan jött az indíttatás?

Mindigis szerettem az irodalmat, a verseket, gyermekkoromban rengeteget olvastam, sokszor vettem  részt szavalóversenyeken. Illyéssel is akkor ismerkedtem meg, igaz, csak általános iskolai szinten. Gimnáziumi és felsőfokú (Pénzügyi és Számviteli Főiskola) tanulmányaimat munka mellett végeztem, később számítóközpontokban és a Magyar Televízió szervezési osztályán dolgoztam, így az irodalomra nemigen jutott idő. Úgy gondolom azonban, a gyermekkorban szerzett benyomások, mégha egy ideig látensek is, egy egész életre kihatnak.

Jóval később, miután kikerültem Olaszországba, ahol igen jó fogadtatásom volt és ahol most is nagyon jól érzem magam, nyelvi és kulturális szempontból elszigetelődtem hazámtól. Felébredt bennem a vágy, hogy abból a csodálatos irodalmi örökségből, amelyet mi magyarok magunknak mondhatunk és amely sajnos a nyelvi korlátok miatt a világ számára nem élvezhető, az olaszokkal is megosszam. Igen merész vállalkozás volt ez, de úgy látszik, megérte: nagyon kedvező visszhangja volt az olaszok és az olaszul értő magyarok részéről egyaránt. Nagy elismerés számomra, hogy fordításaim bekerültek egy olasz nyelvi tagozatos középiskolai tankönyv anyagába (Giro d’italiano 2, Nemzeti Tankönyvkiadó), mint gyakorlat és ajánlott olvasmány.

Lefordította Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. versét, amely megjelent az Osservatorio Letterarióban. Mi ennek a fordításnak a története, honnan jött az ötlet?

Megragadott a drámaisága, a fantasztikus ritmusa, nem tudtam neki ellenállni. Ez egy olyan vers, aminek hátborzongató hatása van és sajnos mindig aktuális, mert a hatalommal való visszaélés, az önkényes erőszak, mások leigázása a világ különböző pontjain ma is megtörténik. Az emberi jogokat, melyeknek kivívása annyi áldozatba került, meg kell védenünk, őrködnünk kell a demokrácia felett. A fordítás, úgy tudom, annak idején bekerült az Illyés Múzeum anyagai közé.

Fordított mást is Illyéstől?

Nem, ez az egyetlen.

Ismerte esetleg személyesen Illyést?

Nem, sajnos nem ismertem.

Illyés 1944 decemberi Naplójegyzeteiben olvashatjuk a következő bejegyzéseket: 
December 2. Szombat [p. 329]

Le Tihanyba Flórával (Szopkó, Preszler, Korbuly). Este: katonaság árad át a kompon. A sötétben bemásznak az udvarokba, szállást kérnek. Zörgés nálunk. Az első csoportot elküldjük. Újabb kettő. Beszéd a sötétben (oroszul), hogy nincs hely, de adunk kenyeret és bort. (A szomszédban közben veszekvés[?]: partizánok.) Végre kettőt befogadunk: hangjuk rokonszenves. Ruszten Csirikov „Bjughalter” és egy sofőr. Esznek. Lefekszenek. Reggel „doszvidányije”. Mariskát megsimogatják: „Tótárka.” „Pachozsdit.”

December [p. 335]

Vasárnap volt. A vőn kívül még két férj jött le a telepre, egy mérnök és egy tengerészkapitány, aki most a kereskedelmi minisztériumban dolgozott. De kivételesen lejött lányaihoz Preszler, a Hangya-raktárnok is.

– Maradunk – mondta Korbuly, a tengerészkapitány. Fiatal ember volt. Sötét, örmény arcbőre egy árnyalattal világosabb volt, megfogyatkozott alatta a vér.

– Nincs is már vonat – mondta Szopkó, a mérnök.

– Nekem pedig akárhogy is vissza kell mennem – mondta Preszler.

Esetleg valamelyik családtagjáról van itt szó?

Nem olvastam a naplót, így számomra ez egy fantasztikus felfedezés. A Preszler név tudomásom szerint nagyon ritka (családomon kívül csak külföldön élő Preszlerekről tudok), tehát egyáltalában nem kizárt, hogy egy rokonomról van szó. Sajnos édesapám egy éve meghalt, így nehéz lesz kideríteni az igazságot, de megpróbálom.

Más magyar irodalmi műveket is lefordított olaszra?

Igen, többek között Ady, Petőfi, József Attila, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Arany, Tóth Árpád, Radnóti verseket, sőt egy Szakonyi elbeszélést is, amelyhez az író készségesen megadta az engedélyt. Ezenkívül néhány népmesét, főleg Mátyás király meséket. Minden fordítás publikálva lett a honlapomon (www.ungherese.tk), ezen kívül a Magyar Elektronikus Könyvtárba is bekerült. A honlapomon 54 ezer látogató, a MEK-en 15 ezren olvasták ezeket a fordításokat. Sajnos többen figyelmen kívül hagyták a szerzői jogra vonatkozó rendelkezéseket és a forrás megjelölése nélkül közöltek le egyes verseket. Volt, hogy a költő neve is elmaradt, megcsonkultak strófák, összeolvadtak versek. Néhány felhasználó arra vetemedett, hogy a fordításokat mint saját verseit közölje le egyes fórumokon. Mint nemrég felfedeztem, 2010 májusában La Repubblica, – egyike a legtekintélyesebb olasz napilapoknak, – egy Adyról szóló cikkben leközölte egy fordításomat: ebben az esetben is a forrás megjelölése nélkül.

Fordított valamit olaszról magyarra?

Körülbelül öt éve a Kalligram Kiadó (Pozsony – Budapest) megbízott azzal, hogy az Európai Unió támogatásával kiadandó Pasolini sorozat első kötetét (Tisztátalan cselekedetek – Amado mio) lefordítsam. Ez igen nehéz feladat de ugyanakkor nagy megtiszteltetés is volt, már csak azért is, mert az első magyarul megjelent Pasolini irodalmi műről van szó. A kötet a 2008-ban a Budapesti Könyvhéten lett bemutatva és úgy tudom kedvező fogadtatásban részesült.

Mivel foglalkozik jelenleg?

Üzemgazdászi (rend_szerszervezői) végzettségem van, de itt Olaszországban több mint húsz év alatt nem sikerült állást találnom, gyakorlatilag munkanélküli vagyok. Mivel a számítástechnika továbbra is érdekel, honlapok kezelésével tartom magam edzésben. Körülbelül öt évig egy regionális napilap és egy kulturális magazin munkatársa voltam, újságírói díjjal is ki lettem tüntetve. Egy éve azonban mindent otthagytam, hogy a festészetben, – hobby, amit néhány éve űzök, – professzionális szintre juthassak. Ez szintén egy gyermekkoromból visszatérő szenvedély. Realista stílusban készült festményeim, rajzaim (főleg portrék) a www.pagnes.tk honlapon tekinthetőek meg.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
spacer

Inaugurato nuovo sito Poesie ungheresi

Inauguro oggi questo sito dedicato alla classica letteratura ungherese. Qui troverete le mie traduzioni già pubblicate sul sito precedente (ed alcuni altri siti come la Biblioteca Elettronica Ungherese e Babelmatrix),  a cui aggiungerò periodicamente nuove. Con la migrazione i contenuti avranno una nuova forma, sarà in pratica una banca dati ricercabile e classificata per contenuti. Ogni poeta avrà una sua scheda, ogni poesia un post e tra loro saranno linkati. Insieme alle traduzioni saranno pubblicate anche le poesie in lingua originale ed eventuali video o audio.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail
spacer