Canto del viandante – poesia di Gyula Juhász

(Vándordal)

E’ nostro il pericolo,
è nostro il mondo.
E’ nostro l’uccello,
il fiore è nostro.
E’ nostra la strada,
nostra la taverna.
Puntiamo lo sguardo
in lontananza
sopra le stelle.

Voi avete la casa,
la famiglia,
avete la galera,
avete la reggia.
Avete la pace,
avete la guerra.
Ma noi andiamo
col canto sulle labbra,
all’infinito, nella lontananza.

Vándordal

Mienk a veszély és
Mienk a világ.
Mienk a madár és
Mienk a virág.
Mienk az országút
És mienk a kocsma.
A távolba nézünk
Meg a csillagokba,
Meg a csillagokba!
Tiétek a boldog
Családi szoba,
Tiétek a börtön
Meg a palota.
Tiétek a harc és
Tiétek a béke,
Mi megyünk dalolva
A végtelenségbe,
A végtelenségbe.

 

 

spacer

Leave a reply