Come qualcuno caduto tra i binari – poesia di Dezső Kosztolányi

(Mint aki a sínek közé esett, 1910)

Come qualcuno caduto tra i binari,
che rivede la sua vita che sfugge,
mentre fa ticchettio la ruota scottante,
passano tante immagini fulminee
e vede come non ha visto mai:
come qualcuno caduto tra i binari,
saluto la vita, che è diventata
lontana, estranea,
come qualcuno caduto tra i binari,
panorama matto, piacere perverso,
tra ruote e binari, il tempo romba sopra di me
e la morte tuona da lontano,
per un attimo mi aggrappo a quello che è eterno,
farfalle e sogni, terribili e dolci…
come qualcuno caduto tra i binari.

Mint aki a sinek közé esett…

Mint aki a sínek közé esett…
És általérzi tűnő életét,
míg zúgva kattog a forró kerék,
cikázva lobban sok-sok ferde kép,
és lát, ahogy nem látott sose még:

Mint aki a sínek közé esett…
a végtelent, a távol életet
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a sínek közé esett:

Mint aki a sínek közé esett –
vad panoráma, rémes élvezet –
sínek között és kerekek között,
a bús idő robog fejem fölött,
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
lepkéket, álmot, rémest, édeset:

Mint aki a sínek közé esett.

spacer

Leave a reply