Non mi ricordo più – poesia di Gyula Juhász

(Milyen volt…, 1912)

Non mi ricordo più, quant’era bionda,
ma quando l’estate arriva
di spighe dorate ricca,
la sento di nuovo, la sua biondezza.

Non mi ricordo più,
I suoi occhi quant’erano blu,
ma in settembre, nell’azzurro dei cieli
mi pare di vederli.

Non mi ricordo più la sua voce di seta,
ma in primavera, quando il prato respira,
da una Pasqua come il cielo lontana,
mi sembra di sentirla.

Milyen volt…

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

spacer

Leave a reply